Az OEE Győri Erdőgazdasági Helyi Csoportja 2024. október 21-én, eleget téve a ZALAERDŐ Zrt. és az
OEE Nagykanizsai Helyi Csoport szívélyes invitálásának, szakmai tanulmányútra indult, melynek
keretében tartalmas két napot töltött el a társerdőgazdaságnál.
Az első állomás a Bajcsai Csemetekert volt, ahol a házigazda Rosta Gyula vezérigazgató és Varga Attila,
az OEE Nagykanizsai Helyi Csoportjának elnöke fogadták és köszöntötték csoportunkat.
A több mint 60 hektár területen elhelyezkedő, szépen rendezett csemetekertről, annak feladatairól
Babics István erdőművelési előadó tartott nagyszerű előadásokat. A végrehajtott fejlesztések és a
kibocsátott csemete mennyisége és minősége alapján elmondható, hogy a Bajcsai Csemetekert az
ország vezető csemetekertjei közé tartozik.
A szaporítóanyag tárolására megépült magtárolóban megismerhettük a kor követelményeinek
megfelelő magkezelési és magtárolási eljárásokat. A jól szellőző szektorokban egymástól elválasztva
tárolják a minőségi szaporítóanyagot. Ezután rövid séta keretében megismerhettük a csemetekert főbb
adottságait, jellemző fafajait. Az öntözéses gazdálkodásnak köszönhetően jó minőségű
csemeteállománnyal rendelkezik az erdészet. Munka közben tekinthettük meg a gépesített makkvetést,
amelyhez leleményesen, erre a célra átalakított makói dug-és fokhagymavető gépet használnak.
A következő bemutatón hasznos és részletes információkat kaptunk a cserebogárpajor elleni csöves
technológiás védekezésről, melyet működés közben is láthattunk. Az eljárást Babics István akkori
erdőművelési ágazatvezető és Vízvári Ottó erdőművelési műszaki vezető dolgozta ki. A módszer
lényege, hogy az elültetett tölgycsemeték közé PVC-csöveket helyeznek a talajba, amelybe
rovarölőszert juttatnak, és így közvetlenül a károsítás helyére, a gyökérzónába kerül a szer. A
technológia két-háromszori ismétlést igényel évente. Ennek köszönhetően most már szép számmal
vannak olyan erdőfelújítások, ahol sikeresen zárult a kísérlet. A délelőtti program a géppark és a
munkacsarnok megtekintésével zárult, amely talán mai szemmel elavultnak tűnhet, de az erdészet
hatékony működését tökéletesen kiszolgálja. A mezőgazdasági gépeik a vetéstől, ültéstől az aratásig az
összes munkafolyamatot lefedik.
A kiadós ebéd után, melyet az egyik, családias hangulatú nagykanizsai étteremben fogyaszthattunk el,
buszra szálltunk és meg sem álltunk a zsigárdi fácánneveldéig.
A telep vezetője és kollégái ismertették a madarak szaporításának főbb lépéseit, melyek segítségével
egészséges, szép madarakat tudnak biztosítani vadászatra, vagy tovább értékesítésre. Megtekinthettük
az előnevelő házakat, a volierekben tartott többféle fácánfajtát, melyek a szakszerű gondozás
eredményei.
A következő helyszín a nagykanizsai kilátó volt. Rosta Gyula vezérigazgató és Varga Attila gazdasági
igazgató urak röviden ismertették a létesítmény történetét, majd a bátrabbak elindulhattak
meghódítani az építményt. A felújított olajfúrótorony 230 lépcsőfoka után csodálatos kilátás tárult a
szemünk elé. A Csónakázó-tó, és a lábunk alatt elterülő erdők panorámája egészen lenyűgözte a
csoportot.
A hétfői programok zárásaként, kiadós vacsorával és borkóstolóval készültek vendéglátóink, melyet
termelőjük, Keszler Viktor a Keszler Birtok borásza mutatott be lelkes csapatunknak. A helyiekkel együtt
alkotott baráti társaság megalapozta a vidám hangulatot, jó pár nóta is felcsendült az este folyamán…
Másnap svédasztalos reggeli fogadta a társaságot a zalakarosi szálláshelyen. A program feszessége
miatt viszonylag korán indultunk a Nagykapornak határában található Remetekertbe. A Zalaegerszegi
Erdészet igazgatója, Pintér Csaba és munkatársai üdítővel, pogácsával fogadtak minket. Ismertették a
hely történetét, az erdészet szakmai kihívásait.
Innen gyalogosan egy rövid túrát tettünk a közeli erdőben, ahol egy erdőrezervátumot éstöbb átmeneti
üzemmódban kezelt erdőtömböt mutattak be. Az erdőrezervátum Zala megye egyik legkiválóbb
kocsánytalan tölgyes – bükkös – gyertyános elegyes erdőállománya, egyúttal számos ritka növényfaj
termőhelye is. A rezervátum összes területe 156,9 hektár, melynek védőzónájában átmeneti
üzemmódban kezelik az erdőket az ottani kollégák. Ennek eredményeként a kialakított lékekben nagy
sikerrel újul fel a bükk, amelynek kedvez ez a gazdálkodási forma. Sikeresnek mondható a tölgy felújítás
is, bár akadnak kihívások a változó környezeti hatások és a vadállomány miatt. Az erdész munkája
mennyire nélkülözhetetlen, azt mi sem támasztja alá jobban, mint hogy a lékekben sokkal
változatosabb ökoszisztémia alakult ki, mint ott, amit úgymond magára hagytak. Ennek egyik oka, hogy
a bükk igen erélyesen növekszik és plasztikus lombkoronájával gyorsan elfoglalja a rendelkezésre álló
helyet, kiszorítva a többi fajt.
Folytatva utunkat, a nap kulturális részéhez érkezve az 1740-ben épült Deák-kúriához értünk. Az épület
1808-tól 1854-ig a kiegyezés szimbolikus alakjának, a haza bölcsének, Deák Ferencnek volt az otthona.
A magyar anekdota kincs számtalan tanulságos, szórakoztató darabja hazánk nagyjának a nevéhez
kötődik. A tárlatvezetés ezekre épült, a hagyományoktól eltérően a száraz történelmi adatokat
hátrahagyva.
A tanulmányút zárásaként a házigazdákkal elköltöttünk egy a zalai ízeket felvonultató ebédet.
Aki jelen volt biztosan kijelentheti, hogy felejthetetlen élményekben volt része, és boldogan fog
visszaemlékezni erre a tartalmas szakmai tanulmányútra.
Köszönjük házigazdáink áldozatos munkáját, a kiváló szervezést. Reméljük, hogy a közeljövőben
házigazdaként találkozhatunk újra a ZALAERDŐ Zrt. és az OEE Nagykanizsai Helyi Csoport tagjaival.
