A Hódok szerepe a vízgazdálkodásban 2024.” címmel rendezett konferenciát az Országos Vízügyi Igazgatóság 2024. június 11-én, Tápióbicskén, amelyen társaságunk Győri Erdészete is részt vett.
A természetes és természet-alapú megoldásokkal megvalósuló táji szintű vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése. A konferencia célja az volt, hogy az ágazatok között párbeszédet alakítson ki a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről és a hódhatások kezelésével kapcsolatos nemzetközi gyakorlatok adaptálási lehetőségeiről.
Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja őshonos, ökoszisztéma-mérnök állatfajunk, mely a 19. század közepén kipusztult Magyarországról. A nyugatról történő spontán terjedés és egy magyarországi visszatelepítési program eredményeként mára újra elterjedt hazánk valamennyi állandó vizű vízfolyásán. Állománynagysága 2020-ban elérte a 10-11 ezer példányt. Ezzel párhuzamosan a fajjal összefüggő természetes tájátalakító szerepek jelentősége is növekedett. Az ártéri területek megváltozott hasznosítása miatt ezen hatások egy része ember-vadvilág konfliktusokhoz vezet. A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt az ellentétek forrása, továbbá a hódüregek károkat okozhatnak a vízügyi létesítményekben. Az árvízvédelmi töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a Vízügyi Igazgatóságokat többletfeladatokkal és jelentős fenntartási költséggel terhelik. A „hódvárak” befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek tájban való szétterülését. Elbontásukat (vízkár-megelőzési céllal) az ország számos területén rendszeresen kérelmezik a Vízügyi Igazgatóságok a természetvédelmi hatóságnál. Az építmények lokális problémákat okozhatnak például beépített, mélyfekvésű területek szomszédságában vagy hídlábaknál is. Ugyanakkor nemzetközi tanulmányok megállapították, hogy a települések között található gátrendszerek a víz meglassítása és oldalirányú kivezetése által fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E nagytestű rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztás és a medren kívüli, kontrollált elárasztás által fontos szerepet kapnak a vízkészleteink megőrzésében, az egyre súlyosbodó nyári aszályok mérséklésében. Így a közeljövőben olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak potenciális kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük. A hódgátak általi elöntés esélyét, helyét és mértékét lokálisan optikai szintezés, vízgyűjtő-szinten felszíndomborzati modellek segítségével lehetne értékelni.
Az elmúlt évtizedek tapasztalata rávilágított arra, hogy a gátak elbontása nem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban rutinszerűen alkalmaznak az állatok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra szolgáló eszközöket. Ezek működésével kapcsolatos ismeretanyagot elsőkézből mutatták be a rendezvényen, és párbeszédet kezdeményeztek a nyugati módszerek hazai adaptálási lehetőségeiről. A konferencia kiemelt témája volt továbbá a patakártéren, részben a hód tevékenysége révén újból kialakuló időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az Európai Unió Közös Agrárpolitika Stratégiai Terve 2024-től támogatja a területek vízzel borított állapotban való megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos eszközévé válhat. A patakártéren a táji adottságoknak megfelelő tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma nagyságrendekkel csökkenthető lehet.
Erdőgazdaságunk a gazdálkodó szemszögéből nézve vett részt a konferencián. A Győri Erdészet területén nem jellemző a hódok gátépítő tevékenysége, így nálunk ilyen formában nem okoznak gondot. Rágásukkal viszont a vízfolyásaink mellett elterülő erdőterületeinkben olykor hatalmas a kártételük. Itt tapasztalataink alapján az áttelepítésük másik területre, továbbá erdősítéseink védelmében ideglenesen felépített kerítések sem hoznak hosszú távon megoldást. A mellékelt előadási anyagunkban szemléltettük az általunk lokálisan használt hódkár elleni védekezési lehetőségeinket.
A konferencián számos hazai és külföldi előadó vett részt, akik a fentnevezett témakörökben előadásaikat megtartották és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. Az biztos, hogy közös nevező nem alakult ki a témakörben, de egy nagy lépést tettünk előre a tapasztalatcserékkel a kialakult konfliktus kezelésével kapcsolatban. A téma megvitatásával elöljáróban leszögezhetjük, hogy a jövőbeni párbeszédnek folytatódnia kell.