Május 22-ére egy helyszíni bejárással egybekötött közös gondolkodásra invitáltuk a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal Természetvédelmi Osztályának képviselőit. Az egyeztetés célja annak megvitatása volt, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló erdőkben a jövőben milyen kezelési módszerek lehetnek a leginkább célravezetők, amik egyaránt szolgálják az erdők, és az általuk nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások hosszútávú fennmaradását, és a különféle erdővédelmi problémák kezelését.

Az első megállónk a győri Püspökerdőben volt. A helyi védelem alatt álló erdőtömb jelentős részét a második világháborút követő „faínség” idején kitermelte a lakosság. A területet főként gyorsan növő nemesnyár és fűz fajtákkal ültettek újra, emellett számottevő még a kőrisek aránya is. Előbbiek mára az életciklusuk végéhez értek, utóbbiakat pedig az ún. kőrispusztulás nevű betegségláncolat sújtja, így sok helyen láthatóak kiszáradt, vagy épp száradóban lévő fák, melyek balesetvédelmi szempontból rendkívül kockázatosak az utak mentén. A beavatkozások tervezését és kivitelezését rendkívül megnehezíti egy borzasztó nagy ellentét, miszerint az állományok lecserélése őshonos fafajokkal sürgős lenne, ugyanakkor fontos az erdőkép, az erdő-élmény folyamatos fenntartása is a lakosság szempontjából. Ahogy eddig, úgy ezután sem a faanyag termelésen lesz a hangsúly a Püspökerdőn, de az őshonos állományok helyreállításához olykor elengedhetetlenek az egyes fakitermelési-erdősítési beavatkozások. Ebben a helyzetben a kisebb területű, mozaikos fakitermelési módok lehetnek célra vezetőek, az erdőt látogatók megfelelő tájékoztatása mellett.

A hédervári erdőben szintén egyre nagyobb probléma a kőrispusztulás. Ezen a magas természetességű, védett, keményfás ligeterdő élőhelyen a magas kőris nagy arányban található meg, sajnos mutatva a betegség jeleit. Erdőkezelőként a szándékunk az, hogy a jelenlegi vágásos üzemmód helyett kisebb léptékű beavatkozásokkal alakítsuk a terület sorsát, ami hosszú távon az erdő fennmaradásában kulcskérdés. Ezek során a pusztuló foltokból – megfelelő mennyiségű és minőségű holt faanyag fennhagyása mellett – a felújítást akadályozó faanyagot távolítjuk el, hogy aztán a betegségekkel szemben jobban ellenálló, őshonos fafajokkal erdősítsük a kialakult vágásterületeket. Szerettük volna a természetvédelmi kezelők véleményét is kikérve a jó gyakorlatok kialakulását – konszenzusos módon – elősegíteni, melyre a helyszíni bejárás megfelelő alkalmat teremtett.

A harmadik helyszínen egy, az Insula Magna projektben érinteni tervezett területet jártunk be az Ásványráró 6 C, D és I erdőrészletekben. A tervek szerint az említett erdőrészletek a Duna árapasztó területeiként funkcionálnának a jövőben, ami egyebek mellett a jelenleg ott megtalálható erdőállományok kitermelésével és fátlan területekként történő kezelésével valósulna meg, összesen 14 hektár területen.

A vélemények megvitatását követően az utóbbi hónapok egyik legtöbb indulatot keltő eseményének a helyszínére is ellátogattunk. A Lipót 17 D erdőrészletben költését megkezdő rétisas pár fészkétől nem messze ismertettük az itt zajló fakitermelés és az azt követő történtek kronológiai sorrendjét. A nyilvános kommunikáció néhány apró, ám fontos részletet kifelejtett ezek közül, ugyanakkor arra módfelett alkalmas volt, hogy a tényeket teljes egészében nem ismerők előtt a társadalom egy teljes szeletének a megítélését szélsőséges módon aláásson. Ezek részletezésére itt sem teszünk kísérletet, ám annyit mindenképpen kiemelnénk, hogy célzott természetkárosítás egyik jelenlévő félnek sem állt a szándékában. Érdemes megemlíteni, hogy a 2000-es évek elején még nem volt ismert és regisztrál rétisas fészkelés a Szigetközben. Az, hogy jelenleg csak ezen a környéken négy másik, lakott és sikeresen költő párról tudunk, az a korábbi együttműködésnek, a költési időben biztosított zavartalanságnak köszönhető. A jövőben ezt az együttműködést fogjuk szorosabbra fűzni az adatok és információk gyakoribb cseréje formájában, ami a tervezési-végrehajtási folyamatok javítását, ezen keresztül védett értékeink fennmaradását, helyzetük további javulását célozza.

A konstruktív egyeztetés zárásaként abban maradtunk, hogy hasonló bejárásokat a jövőben is célszerű és szükséges lesz folytatni. Konkrét javaslatok is vannak már ezek helyszíneit illetően, de erről majd egy későbbi bejegyzésben számolunk be.