Emlékhelyek

Szent Villebald templom rekonstruált alapjai (N 47,51477° - E 17,75872°)

Szent Villebald (Vilibald) angol származású bencés szerzetes volt a 8. században. Tiszteletére a 11. században építettek templomot Ravazdon, az erdészet mögött keletre fekvő dombon.

A dombon többször folyt régészeti kutatás, azonban az itt rejlő emlékeket a teljesség igényével még ez idáig nem kutatták fel.

A környékről, erről a helyről ismerjük a legtöbb bronzkori emléket (Kr. e. 20. évszázadtól). A kora vaskorban is lakták a dombot.

A szent Villebald tiszteletére szentelt templomról az első említést II. Paschalis pápa 1102-ben kiadott oklevelében találjuk.

A templomot és a Béla-kút nevű közeli forrást együtt említi IV. Béla király oklevele: „…ahol a hagyomány szerint szent Márton született, a középső völgyben van a szent forrás, amelyet Pannonia forrásának – caput  Pannoniae – mondanak. Ez más forrásokkal együtt patakká lesz a Szent Villebald egyháza alatt, és Pándzsának (Pannosa) hívják.”

A törökök 1595-ben Szent Márton várával együtt Ravazdot is elpusztították. A bencés élet újraéledésével, 1649-ből találunk utalást a Villebald templomra, Placid főapát levelében. Ebben a levélben a Villebald napi búcsú szükségességét írja le. Igazi búcsújáróhely alakult ki, Szentmártonból zászlós körmenet indult ezen a napon a templomhoz.

Többször is felújították, a feljegyzések szerint 1689-ben, majd nem sokkal utána 1718-ban.

Egy 1758-ban kelt írás arról tanúskodik, hogy még remete is élt itt. 1776-ban még bizonyosan működött, de a rend 1786-os feloszlatásától az 1802-es visszaállításáig eltelt idő elegendő volt arra, hogy a templomon az enyészet legyen úrrá. 1820-ban lebontották, és az akkor épülő Főapátsági könyvtár építéséhez hordták el az anyagát Pannonhalmára. A bontáskor a templom falából, másodlagos felhasználásból egy római sírkő is előkerült, melyet Pannonhalmára szállítottak, ahol jelenleg is megtekinthető.

A templom alapjait 1995-ben tárták fel.

Európa legkeletibb Villebald emlékhelye, búcsúját a faluban a mai napig megtartják, július 7-e utáni vasárnapon.

 

Horváth László kopjafája (N 47,790497° - E 17,290335°)

A kopjafa Horváth László erdőmérnök tiszteletére állíttatott, aki a hansági erdőtelepítések és nemesnyár gazdálkodás egyik úttörője volt.

1897-ben született Vas megyében, fordulatos, de hasznos és termékeny évek után került – politikailag üldöztetve – áthelyezéssel a Kisalföldi Állami Erdőgazdasághoz.

Új munkahelyén is kamatoztatni tudta a sárvári erdőbirtokon a tölgyek terén elsajátított ismereteit, elegyítéssel, alátelepítéssel javította az erdők állományszerkezetét. Nagy érdemeket szerzett a nagyüzemi csemetetermelés megvalósításában, sőt erdőtipológiai elméleti téren is.

Legjelentősebb tevékenysége a hansági erdőtelepítések elméleti és gyakorlati kidolgozása. Több kiváló, a területen munkálkodó szakember munkáját irányította, koordinálta, annak érdekében, hogy a nagy volumenű munkák meghozzák a kívánt eredményt. A VITUKI áramlási kísérleteinek során megállapították azt az optimális csatornasűrűséget, és ezzel párhuzamosan az erdőrészlet-nagyságot, amely biztosította a fiatal erdősítések számára káros többletvíz elvezetését a belvizes időszakokban. Részt vett az erdősítésre kerülő nemes nyár és fűz klónok nemesítésében, valamint a terület termőhelyi adottságainak legmegfelelőbb erdősítési technológiák kidolgozásában. Munkásságának eredményeként valósult meg a nagy fatömeget produkáló intenzív nemes nyárgazdálkodás, amely jelentős munkalehetőséget teremtett a vidéki lakosság számára. Munkásságáért 1957-ben Parádfürdőn Bedő Albert emlékéremmel tüntették ki.

 

1956-os emlékmű (N 47,882111° - E 17,277801°)

Mosonmagyaróváron 1956. október 26-án a határőr laktanya előtt eldördült, hírhedté vált, száznál több halottat és rengeteg sebesültet követelő sortűznek két erdész mártírja is volt: Ferenczi Lajos erdőmérnök és Gyécsek István fogatos. Az emlékművet az ő tiszteletükre állították a Mosonmagyaróvári Erdészet dolgozói 1995. október 26-án.

 

Jánosházi Emlékkereszt (N 47,5152° - E 17,70236°)

Az 1990-ben, az egykori főerdészi lak helyén létesült vadászház mellett található. Felirata: "Aki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét és kövessen engem" Máté 16,24 Állíttatta méltóságos Kreusz Krizosztom Sz. Mártoni Főapát Úr 1877-ben.

A keresztet a Főapátsággal közösen az erdészet 1994-ben restauráltatta, a közelben pedig pihenőhely került kialakításra.

Kreusz Krizosztom főapátnak különös gondja volt az erdészetre. Különösen az erdőpusztításnak akart véget vetni. A sok apró-cseprő erdei kihágás miatt indított pert, nemcsak a jelen vétségek miatt tétette őket folyamatba, hanem, hogy vége szakadjon végre valahára a pusztításnak. Mikor a megyei közigazgatás nem járt a kezére, a tolvajlás csak nem szűnt, megesett a szerencsétlenség, hogy az egyik erdőőr fegyverét használva emberéletet oltott ki. A főapát miniszteri biztos kiküldését kérte, s ezen folyamodásában élesen megvilágította azt a megyei nemtörődömséget, mely az ő - a közösségnek csakúgy, mint a főapátság érdekében kifejtett - fáradozását meddővé teszi.

A miniszter figyelmeztette Győr megyét, és ez kénytelen kelletlen vizsgáló bizottságot küldött ki, mely a pusztai járás főszolgabírójának hanyagságát megvizsgálta, de egyben a főapát ellen a megyén gyakorolt (igaz, kíméletlen, de megérdemelt) bírálata miatt, széksértési pert indított. A vizsgáló bizottság kénytelen volt komoly intésben részesíteni a főbírót, (noha tagjai a megyéből kerületek ki) a semmítő törvényszék, pedig megszüntette a megyétől a főapát ellen indított pert. (Ez a levelezési anyag megtalálható a Pannonhalmi Bencés Apátság Erdészeti Levéltárában.)

 

A hansági építőtáborok emlékműve (N 47,808313° -  E 17,267933°)

A Hanság vízrendezését már az 1950-es években megkezdték, sőt már korábban is történtek kísérletek a terület hasznosítására, amikor a tőzeget energianyerés céljára kezdték kibányászni, és Lébény községbe szállítani vízi úton. A szocializmusban, ebben az időben elsődleges cél volt a mezőgazdaságilag művelhető területek növelése, ebből a célból kezdték meg a Hanság mocsaras területeinek lecsapolását. Ebbe a munkába a Kádár-féle pártvezetés nagy számban vonta be a KISZ-es fiatalságot: 1958. június 15-én ifjúsági építőtáborok nyíltak a tervek megvalósítására.

A kor szellemének megfelelően, „önkéntes” alapon ide vezényelt fiatalok sátrakban laktak, a kemény munka sokukat megviselte. A nehézségeket fokozta még a feszített munkatempó is, ugyanis az akkori szokásoknak megfelelően versenyt is hirdettek a táborban.

A Hanság északi és déli medencéjében összesen mintegy 300 km hosszúságú csatornahálózat épült ki a munkálatok során, ennek következtében jelentősen nőtt a mezőgazdaságilag hasznosítható területek nagysága. Azokon a területeken pedig, ahol a csatornázás ellenére továbbra is bizonytalan maradt a területek vízjárása a mezőgazdasági művelés számára, megindult egy nagy erdőtelepítési program, összesen hozzávetőlegesen 13000 hektáron. Fő termelési cél a nemes nyár gazdálkodás volt (a területek 75%-án), emellett mézgás égert, magas kőrist, kocsányos tölgyet, nemes füzeket ültettek.

A tábor megnyitásának tízedik évfordulójára állították az emlékművet, amit a helyiek közül sokan még ma is KISZ-es emlékműként ismernek.

 

Fertődi „Bagatelle” (N 47,614128° - E 16,870855°)

A fertődi kastélyparkot ékesítő szórakozóházak között a legnagyobb volt a kínai mulatóház, az ún. Bagatelle. Kétemeletes, díszes épület volt, melynek karzatára csigalépcsőn lehetett feljutni. Az öttengelyes épület főhomlokzatát karcsú pilaszterek tagolták. A tető zöldre és pirosra festett volt, csúcsán egy kínai ült napernyővel. A tetőn és annak kiugró részein kis csengettyűk függtek, melyek a legkisebb szellőtől is kedves harangozást csaptak. Az emeleten és a földszinten öt-öt kis szoba és egy-egy nagyméretű középső terem épült, ahol kisebb társaságok részére a herceg bálokat rendezett.

A falakat kínai tájképek díszítették. A bútorzat kínai, sőt minden berendezési tárgy Keletről származott. A zenészeknek külön erkélyük volt; bál alkalmával aranyba, ezüstbe kellett öltözniük és kínai módra sárga, csengettyűs kalapot kellett hordaniuk.

A Bagatelle elnevezés eredete közismert: Mária Terézia látogatásakor Esterházy „Fényes" Miklós bemutatta a mulatóházat. A királynő megkérdezte tőle, milyen összeget fordított a megépítésére. A nagystílű életviteléről híres herceg válasza egy kézlegyintéssel ez volt: "Ah, bagatelle".

Az eredetileg 1773-ban épült, chinoiserie elemekkel díszített épület a XIX. században elpusztult. Az elmúlt években végzett kutatások megtalálták a mulatóház alapjait, amelyre 1987-ben felépült egy modernebb formájú Bagatelle. Ma a körülötte található parkerdőt is fenntartó Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. szálláshelyeként működik, melyet főleg esküvők alkalmával, exkluzív rendezvényekhez vagy a kastély programjaihoz kapcsolódóan vesznek igénybe.

 

Göbös-majori  Esterházy-istálló (N 47,546194° - E16,944558°)

A csapodi községhatárban található Göbös-major több évszázados múltra tekint vissza. Kezdetben a Nádasdy, majd később az Esterházy uradalom része volt, ma pedig a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. egyik ökoturisztikai központja.

A majorban található istállót a XVIII. század vége felé építették. Az Esterházy uradalomban gyakorolt állattenyésztés kiemelkedő színvonalának megfelelően eredetileg kétsoros tehénistállóként funkcionált. Erre utalnak a hosszfalak menti vasaltbeton vályúk és az alacsony parapetmagasságú ablakok is.

Az épület a majorral együtt 1998-ban került az erdőgazdaság tulajdonába. Ekkor a korábbi tehénistállót boxos lóistállóvá, míg a mellette álló egykori magtárépületet panzióvá építették át.

Az átalakítás során az eredeti, középső, kör alaprajzú pillérsor, valamint az ezekre és a főfalakra támaszkodó cseh-süveg boltozat is megmaradt. A megőrzött szép boltívek, valamint a 10x10 cm-es akác fakockából lerakott padló ma is a hajdani korok hangulatát idézi. A 12 db box mellett nyeregtároló is létesült.

Az egész épület úgy lett felújítva, hogy ahol lehetett, az eredeti elemeket megőrizték, ahol pedig ez nem volt lehetséges, ott az eredeti stílust vagy hangulatot varázsolták újjá. És persze a cél nem egy élettelen múzeum létrehozása volt – az objektum a lovas turisztikai központ istállójaként üzemel.

 

Sólymos Szilveszter kilátó (N 47,51513° - E 17,75828°)

Az erdészet feletti dombon, a Szent Villebeld templomrom szomszédságában, a Kisalföldi Erdőgazdaság 2006-ban építtette fából a Sólymos Szilveszter bencés szerzetesről elnevezett kilátót. A kilátóból csodálatos kilátás nyílik Ravazd községre, a Pannonhalmi épületegyüttesre és a Bakony vonulatára.

Sólymos Szilveszter László, OSB (Rábacsécsény, Győr vm., 1920. febr. 9. - Pannonhalma, 2006. márc. 27.): főiskolai tanár.

1937. VIII. 6-án lépett a bencés rendbe, 1938-42-ig a római Szt. Anzelm Egyetemen tanult, 1942. VIII. 15-án ünnepélyes fogadalmat tett, 1943. VI. 20-án pappá szentelték Pannonhalmán.

1943-46-ig tüdőbetegség miatt Mátraházán és Kőszegen kezelték. 1946-ban Kőszegen általános iskolai és gimnáziumi hittanár. Két diákjának sikertelen határátlépési kísérlete után 1951. VIII. 19-én Kőszegen letartóztatták, bíróság elé állították. Vádiratot nem kapott, védőt nem választhatott, a kirendelt védővel nem beszélhetett.  A „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének, vezetésének bűntette” vádjával életfogytiglani börtönre, 10 évi közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A budapesti Gyűjtőfogházba, majd Vácra vitték, ahonnan az október 27-ei börtönlázadáskor szabadult. 1957. őszén. mint szökött rabot letartóztatták, de hamarosan szabadon engedték (ártatlanságát csak akkor igazolták volna, ha belép a békepapi mozgalomba).

1957-59-ig teológiát hallgatott, majd egyháztörténetből doktorált. 1967-től Budapesten, később Pannonhalmán főiskolai tanár.

 

Boldog Mór Kilátó (N 47,54778° - E 17,76386°)

A Pannonhalmi hármas halom legdélibb magaslatán (257 m) a Kisalföldi Erdőgazdaság 1991-92-ben építtetett kilátót, melyet Boldog Mórról neveztek el. A faszerkezet 2012-re korhadásnak indult, életveszélyessé vált, ezért le kellett bontani.

Az új kilátót a Pannonhalmi Főapátság közelmúltban épült modern épületeihez illő stílusban, Benes Gábor vezető tervező irányítása alatt Kakas Bea, Horváthné Korinek Judit és Nagy András építészek tervezték. Az eredetinél négy méterrel magasabb, 18 méteres építmény 2012. augusztus 20-án lett átadva a nagyközönségnek.

Boldog Mór pécsi püspökről nem írtak legendát, vagy ha igen, az nem maradt ránk. Az egyéb irodalmi emlékekben szétszórva található adatokból mégis kirajzolódik előttünk szent alakja.

A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Saját megjegyzése szerint - ezt Szent András és Benedek legendájában olvashatjuk - István király uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. 1030 körül a Szent Hegy kolostorának apátja volt, s ebben az időben történhetett a király és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után 1036-ban a király akarata kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította.

Az 1046-ban történt lázadáskor, amely Szent Gellért és több püspök halálát is okozta, Mórnak nem esett bántódása. Egyike volt a három püspöknek, akik Endrét Székesfehérvárott megkoronázták. 1055-ben tanúként aláírta a nevezetes tihanyi alapítólevelet, mellyel I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre. 1064 húsvétján püspöki székvárosa nevezetes esemény színhelye lett: a hercegek kibékülése után Géza személyesen helyezte a koronát Salamon fejére, Mór püspök pedig Salamonnak ajándékozta András remete ciliciumának egy darabját. Nem sokkal ezután, első magyar íróként - természetesen latinul - megírta a két szent remete, András és Benedek életét. 1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett.

Emberemlékezetet meghaladó, folyamatos tiszteletét a Szentszék 1848. július 22-én hivatalosan is megállapította. Ez a pápai jóváhagyás vetette meg Boldog Mór újkori tiszteletének alapját.

 

Szent Imre herceg hegyi millenniumi emlékmű (N 47,53222° - E 17,7687°)

A hegy onnan kapta a nevét, hogy Szent Istvánt és fiát, Imre herceget itt fogadták a szerzetesek, amikor az apátságba látogattak. 1896-ban emlékoszlopot állítottak a tetején ezzel a felirattal: "Hazánk ezer éves fennállásának emlékére és Szt. Imre herczeg tiszteletére emelte a Főapátsági Erdészet Fehér Ipoly főapát idejében"

 

Millenniumi Erdész Emlékmű (N 47,48099° - E 17,7449°)

A ravazdi erdőtömbben, a róla elnevezett emlékmű-lénián található. Egyidős az Imre-hegyi emlékoszloppal. A második világháború alatt, a front átvonulásakor egy szovjet harckocsi szétlőtte a talapzatát, de a mészkőhasáb épen maradt, amelyet az erdőgazdaság 1993-ban visszaállított.

Felirata:

„Hazánk ezer éves fennállásának emlékére emelte a Főapátsági Erdészeti személyzet Fehér Ipoly főapát idejében. 1896”

Bal oldalának felirata:

„Kroller Miksa főmonostori perjel, Bierbauer Lipót gazdasági tanácsos és jószágkormányzó idejében”

Hátoldalán olvasható az erdészet akkori személyzetének névsora:

„Vaszary Erdnő erdőmester, Novotny Henrich erdész, Baán Imre fővadász, Makky László raktáros, Borbély Gábor, Csajtai György, Horváth Ferencz, Karhusz Mihály, Németh István, Pammer Ferencz, Penka János, Regenye Mihály, Sági Pál, Schmid János, Süttő József, Szabó Mátyás, Sza….. …os, Sz…. …l, Tar…    re, Válint István erdőőrök idejében”

Jobb oldalának felirata:

„Ziskay Antal közigazgatási erdészeti bizottsági elnök, Vessly Ferencz kir. erdőfelügyelő”

A talapzaton a helyreállításkor három márványtáblát helyeztek el.

Az elsőn az alábbi szöveg olvasható:

„Az emlékművet helyreállíttatta a Kisalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság Ravazdi Erdészete 1993”

A bal oldalin:

„Az emlékoszlopon levő ravazdi erdészeti szakszemélyzet munkáját folytató erdészek névsora 1948-ig

Takács Zsigmond, Perlaki Ferenc, Schaffer Ferenc, Beke Antal, Borsos Géza, Füredi Jenő, Kemény István, Lutter Miksa, Major János, Maár Dénes, Némedi Márton, Németh II. Lajos, Nagy István, Ress István, Simon Lajos, Stanka Sándor, Szaló Imre, Szűcs László”

A jobb oldalin:

Szeret az erdő

„Engem az erdő véd s szeret

Utaimon erdők kísértek

Bükkök, gyertyánok, égerek

Tölgyek, fenyők is. Égig értek.”

 

„S ha majd mélyebbre költözöm

Érzéstelen rommá omoltan

Egy hang közelről súgja még:

Én is az erdő fája voltam.”

Áprily Lajos

 

Vadalmási Millecentenáriumi Emlékmű (N 47,47701° - E 17,71297°)

A millecentenáriumi ünnepségsorozathoz kapcsolódva, a ravazdi erdőtömbben található Vadalmási ház közelében állították fel ezt az emlékművet.

Felirata: "A honfoglalás 1100. és a Magyar Állam alapításának 1000. évfordulóján állította a Kisalföldi Erdőgazdaság Rt. Ravazdi Erdészete 1996"

Hátoldalán Sajó Sándor Pannonhalmán c. versének utolsó versszaka olvasható:

„Magyarság rétjén párás szénaboglya,-

őslelked érzem, ős magyar halom !

S nekem oly jó így: csendben andalogva

Bús fejemet öledbe hajtanom...”

Sajó Sándor: Pannonhalmán

 

Bal oldalán Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez c versének részlete olvasható:

„És ha hallod, zengő húrjaiddal

Mint riad föl e hon a dalon,

Melyet a nép millió ajakkal

Zeng utánad bátor hangokon,

Állj közénk és mondjuk: hála égnek!

Még van lelke Árpád nemzetének.”

Vörösmarty Mihály: Liszt Ferenchez

 

Jobb oldalán pedig a következő felirat: "A ravazdi erdők szakszerű kezelését Kreusz Krizosztom főapát idejében Stróbel Sándor főerdőmester alapozta meg. 1869-től 1877-ig tartó alkotó szolgálatának egyik emléke az 1996-ban felújított Vadalmási épület."

 

Árpád-kút (N 47,5551° - E 17,65993°)

Tényő felől indulva alig hagyjuk el a községet és az erdészeti üzemi út jobb oldalán található a forrás. A forrásfoglaláson a következő felirat áll:

„Árpád-kút Helyreállította a Ravazdi Erdészet Anno 2003”

A helyi legenda szerint Árpád vezér 903-ban ivott a forrás vizéből. Mások szerint a forrás akkor keletkezett, amikor Árpád és serege a vidéken táborozott. Árpád lova megsüllyedt a földben, majd lába nyomán friss forrásvíz fakadt.

Árpád fejedelemsége 895 és 907 között számítható. Tizenkét esztendő igazán nem sok egy nemzet életében, ám ez a tizenkét esztendő máig ható érvényű sorsforduló tanúja: kezdődik a magyarok tömeges Kárpát-medencébe költözésével, közbülső évei a magyar fennhatóság kiterjesztésével telnek, diadalmas végpontját a pozsonyi csata jelenti. Már a bejövetel útiránya felől sem egyezik a hazai íráshagyomány.

A régi gesták szövegét őrző XIV. századi krónikaszerkesztmény Erdélyen, míg Anonymus a Vereckei-hágón keresztül vezeti be a magyarokat. Árpád 907-ben hunyt el, és 907-ben a pozsonyi csatában győztek a magyarok a keleti frankok felett. A küzdelem nem akármiért folyt. Az Avar Kaganátus bukása után mintegy kilencven évvel újra egy steppei eredetű hatalom kezén egyesült a Kárpát-medence, s ez a fejlemény alaposan átrajzolta Közép-Európa politikai térképét.

Egyedül a Keleti Frank Királyság rendelkezett olyan katonai erő felett, amely létében fenyegette a Magyar Nagyfejedelemséget. A határ menti villongásokat 907 nyarán követte a birodalmi nagyságrendű támadás, amelynek bevallott célja a magyarok megsemmisítése volt. A magyarok Pozsonyig engedték előrenyomulni a támadókat, ott július 4-én Dietmar salzburgi érsek déli parton vonuló hadoszlopát, a Dunán átúsztatva 5-én Liutpold bajor herceg északi seregét verték meg. Ez a győzelem jelentőségét tekintve a mégoly tiszteletre méltó nándorfehérvári diadalt is felülmúlja. Nem tudjuk, Árpád megérte-e 907 nyarát, értesült-e a győzelemről. Megismerhetetlen körülmények között távozott e világról, ahogy érkezett. Sírját, földi maradványait sem lehet azonosítani, mint ahogy az összes többi magyar nagyfejedelemét sem.

(Forrás: Szabados György: Árpád fejedelem – történet és emlékezet)

 

Királytói erdészeti múzeum (N 47,683748° - E 17,110695°)

(Hansági Erdészeti Emlékgyűjtemény)

A KAEG ZRt Kapuvári Erdészetének területén található, mely a déli Hanságban a hajdani lápszigetek egyikén, a letelepülő ember tevékenységének központjává nőtte ki magát egykoron. Ezen gazdaságtörténeti emlékhely az uradalmi gazdálkodás Királytó környéki központja volt. A múlt században még erdész-lakóházként funkcionáló épületben – a múltnak tisztelettel, a jövőnek megőrzendő – erdő- és tájtörténeti múzeum került kialakításra. A múzeumban a falakon régi térképek, üzemtérképek, tablók lógnak melyeken a erdőművelésről, fakitermelésekről, vadászatokról, repülővágányokról, gazdasági kisvasutakról van szó.  Az előtérben a Hanságra jellemző talajszelvény (monolit) található majd tovább haladva fakitermelésekhez és erdősítésekhez használt régi szerszámok, eszközök kerülnek bemutatásra, kiegészítve vitrinekben található régi üzemtervekkel, jegyzetekkel.

A múzeum kialakítása id. Balsay László és Balsay Endre kép- és iratanyagának felhasználásával történt, Balsay Endre Bedő-díjas erdőmérnök értékmegőrző tevékenységét dicséri, aki a mai napig gondozza, frissíti a gyűjteményt.

Szakmai tanulmányutak hagyományos bemutatóhelye.

Környezete a Fertő-Hanság Nemzeti Park védettségét élvezi, a Hanság táj szép látványként tárul a szemlélő elé (szürke marha gulya, vízi bivaly).  

Elhelyezkedés:

A Királytói múzeum a Kapuvári Erdészet területén található, az ún. „Madárvártától” induló Csíkos-égeren keresztül vezető kavicsolt út mellett, a Rábca folyó Királytói duzzasztójánál. Kerékpárral vagy autóval Osli községen keresztül, Földsziget irányába megközelíthető. A látogató a táj jellegzetes pontján, a „Királytói dombon” találja meg az objektumot.