Amit érdemes tudni a tűzifáról!

 

Hazánkban részben az információk, részben az előrelátás, részben az anyagiak miatt a fával fűtők többsége még mindig télen szerzi be a tüzelőjét. Bízunk benne, hogy írásunkkal hozzájárulhatunk a tűzifa hatékonyabb és egyben gazdaságosabb felhasználásához is.

Nyáron, amikor kisebb a kereslet, általában rövidebb várakozási idővel kaphatunk szárazabb anyagot, ráadásul olcsóbban. Emellett marad elég idő a fa felkészítésére (darabolás, hasítás, rakatolás) és a természetes száradásra is. Így mire a kályhába kerül, a fűtőérték jelentős része nem a fában lévő víz elforralására fordítódik (ami mellesleg a kéményt is károsíthatja), hanem tisztán a lakás melegítését szolgálja.

 

A fűtőérték

 

A frissen kitermelt, 55-60% nedvességű* fa hasznos fűtőértéke 1,6-1,9 kWh/kg, míg az egy-két évig természetes úton száradt, 15-18% nedvességű* tüzelő 4,0-4,4 kWh/kg hőenergiát képes leadni. A különbség tehát több mint kétszeres, ami gazdasági értelemben bőven megtérülő „beruházássá” teszi az idejekorán történő tűzifa-vásárlást!

Ugyancsak érdekes tény, hogy a fenti értékek alig függnek a fafajtól, amennyiben azonos tömegű faanyagra vonatkoztatjuk őket. A keményfa és puhafa tüzelésre való alkalmassága abban különbözik egymástól, hogy egységnyi térfogatú famennyiségben eltérő tömegű a tiszta faanyag. A sűrűség kérdésére még visszatérünk.

_________

* A faanyagban található víz mennyiségének mérésére a faiparban és a tűzifa kereskedelemben a „nedvességtartalom” vagy „fanedvesség” fogalma terjedt el, amely a fában található víz és a fa abszolút száraz tömegének a hányadosa. Ne tévesszük össze az egyszerűbb matematikai logika szerinti „víztartalom” fogalmával, amely a vízmennyiség és a faanyag bruttó (nedves) tömegének hányadosa. Írásunkban a magasabb értékeket mutató fanedvesség fogalmát használjuk.

 

A száradási idő

 

A száradás időszükséglete nagyban függ az időjárástól (napsütés, széljárás, páratartalom), a fa feldolgozottságától (minél apróbbra van vágva, annál gyorsabban szárad), valamint a tárolás módjától (szellőzés, csapadéktól való védelem). Ideális esetben fél év is elég lehet, de átlagos körülmények között inkább egy-két év szükséges a száradáshoz.

Hazai klímaviszonyok között egy-két év alatt akkor is kiszárad, ha szabad ég alatt tároljuk. Természetesen az esős, párás napok, a hó borítás átmenetileg megemeli a kéreg és a külső réteg nedvességtartalmát, de a faanyag belseje lassanként egyre szárazabbá válik, amíg el nem éri a „légszáraz” állapotot, a 15-18%-os fanedvességet.

Fontos, hogy a friss faanyag szellőzését biztosítsuk, mert ellenkező esetben meggombásodik.

 

A mennyiség mérése

 

A tüzelőt a „tüzépesek”, fakereskedők általában mázsára vagy űrméterre adják, míg az állami erdőgazdálkodók inkább köbméterre. Hogyan igazodhatunk el e fogalmak között?

 

A mázsa fogalma a legtisztább, száz kilogrammot jelent, azonban tudnunk kell, hogy a faanyag súlyát a sűrűsége mellett a víztartalom is nagyban befolyásolja.

 

Az űrméter 1x1x1 méter külső térfogatot elfoglaló mennyiségű faanyagot jelent. Az erdészeti gyakorlatban a sarangba rakott fára vonatkoztatják („erdei űrméter”), de a kereskedők egyre gyakrabban alkalmazzák teherautóról leborított állapotú anyagra („ömlesztett űrméter”). Félrevezető módon gyakran köbméternek nevezik az így értelmezett mennyiséget, ami már a csalással határos dolog.

Mindenesetre érdemes tudni, hogy egy ömlesztett űrméter jóval kevesebb faanyagot tartalmaz, mint egy sarangba rakott űrméter. Az űrméter elnevezést úgy jegyezhetjük meg legkönnyebben, ha arra gondolunk, hogy a fadarabok közti űrrel (levegővel) együtt értendő.

 

Az erdészeti fogalmak szerinti köbméter, vagy kifejezőbb megfogalmazásban „tömörköbméter” akkora mennyiséget jelent, amelyben hézagok és kéreg nélkül éppen egy köbméternyi a tiszta faanyag. Az erdészek a tartamosság (fenntarthatóság) követelménye miatt minden élő- és holtfa-készletüket köbméterben tartják számon, ezért szeretik így értékesíteni a tűzifát is.

A sarangba rakott hengeres faanyag tiszta köbtartalma az átmérőtől, a hossztól, a kéregvastagságtól és a fa görbeségétől függ. A gyakorlat számára hosszadalmas kísérletsorozattal állapították meg az irányadó értékeket. Általában 1 x 1 x 1,7 méter külső térfogat tartalmaz egy tömör köbméternyi faanyagot. (Vékonyabb kéreg és vastagabb átlagátmérő esetén: 1 x 1 x 1,6 m)

 

Egy köbméter fa tehát 1,7 erdei űrméter faanyaggal egyenértékű. Az ömlesztett űrméter ennél jóval hézagosabb, ráadásul ebben a formájában a külső térfogata is alig meghatározható, ezért azt javasoljuk, hogy aki így vásárolt, az rakja össze sarangba, hogy legalább utólag legyen tisztában a valós mennyiséggel. (A sarang külső térfogatát el kell osztani 1,7-del, hogy megkapjuk, hány köbméter a tiszta famennyiség.)

 

A faanyag nedvessége és sűrűsége

 

A tömeg és a tényleges köbtartalom hányadosa a sűrűség. E szám lehet segítségünkre a köbméter és a mázsa közti átváltásban is. Említettük, hogy a tömeg nagyban függ a fanedvességtől. Íme, néhány átlagos irányszám:

 

faanyag sűrűségek

abszolút száraz

légszáraz

frissen kitermelt

cser

740 kg/m3

800 kg/m3

1100 kg/m3 *

tölgy

680 kg/m3

720 kg/m3

1000 kg/m3 *

akác

720 kg/m3

740 kg/m3

930 kg/m3

nyár

410 kg/m3

460 kg/m3

750 kg/m3

 

* A kéreggel együtt mért tömeg és a kéreg nélküli tiszta fatérfogat aránya elérheti vagy meghaladhatja az 1000 kg/m3 értéket, pedig a fa természetesen úszik a vízen…

 

Keményfánál tehát egy köbméter súlya általában 8-10 mázsa, míg puhafánál 5-7 mázsa.

A táblázat azt is jól mutatja, mekkora jelentősége van a nedvességtartalomnak: Egy köbméter friss nyárfa többet nyomhat a mérlegen, mint egy köbméter légszáraz tölgy, holott az utóbbi összehasonlíthatatlanul jobb a fűtőérték tekintetében!

 

A fafaj

 

Tüzelésre leginkább a sűrű szövetű, szárazon is súlyos, keményfa fajok valók: a gyertyán, cser, akác, bükk, tölgy, kőris.

A Kisalföldön talán a frissen is jól égő akác a legkedveltebb, de a cserépkályhát használók szerint a cser a legjobb, ez tartja legtovább a parazsat. A legnehezebb hazai faj a gyertyán, kiváló a fűtőértéke, viszont gyorsan fel kell vágni, mert a bütü-felület beszáradása után nehezen hasogatható. „Fülledékeny” fafaj a bükk, a gyertyán és a cser. Ezeknél különösen figyelni kell arra, hogy mielőbb kiszáradjanak, ugyanis nedves állapotban a „fülledést” okozó gomba lassan felemészti a faanyagukat.

 

Közepesen alkalmasnak tekinthető tüzelésre az éger, nyír és juhar. Nem javasoljuk viszont a puhafának számító nyár, fűz, hárs és különféle fenyő fajokat. (Utóbbiak erősen kormozzák a kéményt is.)

 

Az árak

 

A tűzifa ára a használt mértékegységen és a fafajon kívül még a feldolgozottság fokától (méteres, darabolt vagy hasított) is függ. Ezen kívül a pillanatnyi keresleti-kínálati viszonyok, és az értékesítés helyszíne (erdőn, fatelepen vagy házhoz szállítva) is befolyásolják a fizetendő összeget.

 

Szemléltetésként kövessük végig gondolatban a keményfa útját és átlagos bruttó árát az erdőtől a fatelepi feldolgozásig:

 

Erdei rakodón, 1-2 méteres hosszban: 18.000 – 20.000 Ft/m3

Tűzifa-telepen, 1-2 méteres hosszban: 25.000 – 28.000 Ft/m3

Tűzifa-telepen, 25 cm hosszra darabolva: 2.700 – 3.100 Ft/q

Tűzifa-telepen, 25 cm hosszra darabolva és hasítva: 2.900 – 3.300 Ft/q

 

Bár a feltüntetett árak tájékoztató jellegűek, az ennél jelentősen olcsóbb faanyagot minden esetben fogadják gyanakvással. Feltételezhető ugyanis, hogy lopott anyagról van szó, vagy a kereskedő a mennyiségekkel trükközik.

 

Csalás minden mennyiségben

 

Sajnos manapság a tűzifa-kereskedelemmel gyakran együtt járnak a csúsztatások, csalások, sőt néha a bűncselekmények is.

 

A legenyhébb ezek közül az, hogy a kereskedő mindig a legfrissebb, legnedvesebb fáját adja súly szerint, míg a régebbi, szárazat inkább magának tartja, vagy ömlesztett űrméterben árulja.

A súlyméréssel is sokan trükköznek, házhoz szállított faanyagnál a vevőnek úgy sincs lehetősége az ellenőrzésre.

A mértékegységekkel való „kavarásról” már írtunk. Ha az árat köbméter helyett erdei űrméterben fejezzük ki, olcsóbbnak tűnik. Még kedvezőbb a látszat, ha ömlesztett űrméterrel számolunk, de közben persze köbméterről beszélünk… Arról nem is beszélve, hogy ember legyen a talpán, aki ömlesztett állapotban megállapítja egy halom fa térfogatát.

Néha a fafajjal is becsapják a tudatlan vevőket. Ha tölgy helyett égert vagy juhart adnak el, könnyen extraprofitra tehet szert az eladó, míg a vásárló kevesebb fűtőértéket kap a pénzéért.

A durvább esetek közé tartozik az adócsalás (számla nélküli eladáskor mindig erről van szó), valamint a lopott fa értékesítése. Utóbbi esetről nem árt tudni, hogy a rendőrség a bűncselekményből származó fát kártérítés nélkül lefoglalhatja, a vevő ellen pedig orgazdaság miatt eljárás indulhat!

Különösen aljas módja a lopásnak, amikor a csaló más fáját adja el, úgy, hogy a vevőt bízza meg a rakodással. Így a naiv vásárlóra bízza a piszkos munkát, a fizetséget pedig más helyszínen kéri. Mindig erre gyanakodjunk, ha az eladó nem a rakodás helyén akarja rendezni a pénzügyeket és a számlát.

Az egyedül élő nyugdíjasokat gyakran úgy is megkárosítják a teherautós faárusok, hogy a lerakodás közben, valamilyen ürüggyel (pl. WC-használat) az eladók egyike besurran a lakásba lopni, míg a másik szóval tartja a vevőt.

 

Természetesen nem minden fakereskedő csaló vagy bűnöző, de a gyakorlati tapasztalatok alapján jobb az elővigyázatosság.

 

Környezetvédelmi megfontolások

 

A fa minden formában, még tüzelőként is környezetbarát termék. Megújuló nyersanyag, mely – szakszerű erdőgazdálkodás mellett – a fosszilis energiahordozókkal szemben örökre biztosítható.

Ráadásul széndioxid-semleges tüzelőanyag, hiszen égetésekor csak olyan szén kerül vissza a légkörbe, melyet korábban a fák éppen a levegőből kötöttek meg. A fakitermelések helyére ültetett fiatal erdők pedig újra megkötik majd a széndioxidot fotoszintézisük során. Az egész egy fenntartható körfolyamatot alkot. Éles a kontraszt a fosszilis energiahordozókhoz képest, ahol olyan szén válik széndioxiddá, amely előtte évmilliókig a föld gyomrában pihent.

 

 

Ha nagyobb távlatok helyett csak közvetlenül a füstgáz összetételét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a fa egyértelműen kedvezőbb a szénnél, bár gyengébb a földgáznál. A kőszén kéntartalma 2-3%, így égetésekor jelentős mennyiségű kéndioxid keletkezik, mely a savas esők okozója. (Összehasonlításként a fa kéntartalma: 0,1-0,2%.)

A gázfűtéssel szemben főleg azért marad el a hagyományos fatüzelés, mivel alacsonyabb hőmérséklet mellett tökéletlen az égés, különösen, ha nedves a tüzelő. Ebből a szempontból is fontos, hogy kellően kiszáradt faanyaggal fűtsünk. Ahogy a tüzelés hőtechnikai hatásfoka javul, úgy csökken a károsanyag-kibocsátás.

A szabadtéri tűzrakásnál előnyösebb a kandalló, ennél jobb a cserépkályha, azt pedig a modern faelgázosító kazánok, valamint az automatizált pellet- és apríték-tüzelésű berendezések múlják felül. Utóbbiak kibocsátása már utolérheti a gázfűtés szintjét.

 


 

Ha észrevétele vagy kérdése van a témához, forduljon Szilágyi Annamária közönségkapcsolati megbízottunkhoz: szilagyi.annamaria@kaeg.hu

 


Vissza