Nekrológ

Tóth Kálmán 

(1948.11.13.-2018.09.10.)

         2018. szeptember 22-én a vitnyédi temetőben hatalmas gyászoló gyülekezet kísérte utolsó útjára a 70 éves korában váratlanul elhunyt erdészt, aki négy cikluson keresztül volt Vitnyéd község polgármestere.   

         Agyagosszergényben született 1948-ban. Munkás éveit a Rábaközi Erdészetnél kezdte, a Vitnyédi csemetekertben Szabó István nagy tapasztalatú erdész keze alatt. Tőle sajátította el a csemetenevelés és az erdőgazdálkodás minden fortéját, ezzel egész későbbi szakmai fejlődését megalapozta. A szorgalmas, megbízható fiúra felfigyeltek főnökei és 1965-ben két éves erdész-vadász képzésre iskolázták be Ásotthalomra.  2017-ben vehette át az iskola 50 éve végzetteknek alapított arany oklevelét.

         1968-ban kapott kerületvezető erdészi kinevezést a Vitnyéd- Schweitze-tilos kerületbe, és ő lett a jól működő csemetekert vezetője is. Folytatta elődje magas színvonalú munkáját, a 2 ha-os csemetekert az ő keze alatt folyamatosan fejlődött és bővült, míg a 80-as évek végére területvásárlásokkal elérte a 17 ha-os nagyságot. Artézi kútra alapozott öntözőrendszer, villamosítás, hidegágyak sokasága, három nagy fóliasátor, dísznövényeknek üvegház, fenyőneveléshez vetőgépsor és tálcás-tölcséres rendszer, új üzemépület, gépesített csemeteiskolázás, géptároló szín, nádas magtároló épület megvalósítása és eredményes működtetése fűződik a nevéhez. A csemetekertből kerültek ki a községfásításokhoz igényelhető csemeték, sorfák, ezeknek az elosztása során a megye szinte minden településére személyesen kísérte el a szállítmányokat, látta el szakmai iránymutatással a községi tanácsokat.

         Az erdészeti középiskola és az egyetem rendszeresen szervezett tanulmányutakat a színvonalas csemetekerti munka bemutatására. Az erdőgazdaságnak büszkesége volt a csemetekert, amely sok vitnyédi és a környező települések lakóinak biztosított munkát.

         Családjával először Agyagosszergényben lakott, majd három gyermekükkel a Vitnyéden elkészült erdészeti szolgálati lakásba költözhettek be. Aktív közösségi ember volt; a sport területén a futballcsapatban, és a szakmai rendezvényeken ugyanúgy kivette a részét az erdészetnél. Főnökei rábeszélésére elvállalta az 1979-ben megüresedett erdészeti párttitkári posztot,  és több mint  10 éven át tisztességgel betöltötte. A termelésbe - pozíciója ellenére -  sosem avatkozott, a kötelező  beszámolókat, jelentéseket az erdészet munkájának népszerűsítésére, elismertetésére használta fel. Megbízatását úgy végezte, hogy a rendszerváltás után is nyugodtan az emberek szemébe tudott nézni. Népszerűségét jelzi, hogy önkormányzati képviselőnek, később alpolgármesternek majd négy ciklusban polgármesternek választották meg Vitnyéden.

2002 őszéig volt az erdészet alkalmazásában, innentől kezdve 3 cikluson keresztül főállású polgármesterként volt - ahogy telefonon be szokott mutatkozni -  Vitnyéd szolgája. A helyi közéletnek sportköri vezetőként már a rendszerváltás előtt is aktív résztvevője volt. 1997-től  felelős pozíciókat vállalt a helyi vadásztársaságban, aktív résztvevője volt a területkialakításnak.

Polgármesterként szívén viselte a falu minden polgárának sorsát, bárki fordulthatott hozzá kéréssel, mindent tőle telhetőt elkövetett, hogy segítsen. Jó kapcsolatteremtő képessége révén, hatalmas kapcsolati tőkével bírt, és ez jó üzleti szellemmel párosulva a falu felvirágoztatását segítette. Büszke volt falujára, az elért eredményekre: mikor az ezredforduló táján a faluban négy jól menő étterem és egy nagy gazdaáruház működött, büszkén mondta: nézzétek meg este Vitnyédet kivilágítva, olyan, mint Las Vegas! Igazi gazdája volt a falunak, minden nap körbement az utcákon, és ha valahol valami rendetlenséget látott, szóvá tette, intézkedett. Az általa vezetett képviselőtestületek érdeme a falu mintaszerű parkosítása, a jól gondozott, egyöntetű utcafásítás, a kerékpárút Kapuvártól egész a vitnyédi temetőig, a ravatalozó, a temetői utak, a temetőkerítés megépítése, utcák rendbetétele, a közösségi ház kialakítása, kultúrház felújítása. Az első sajtversenyeket is az ő általa irányított testület indította, és tartották meg évente egészen a csermajori iskola megszűntéig. A helyi egyesületeket személyesen is támogatta, a néptáncosokat és a népdalkört minden fellépésükre elkísérte. Elkísért utolsó útjára minden vitnyédi polgárt, és együtt érzett az elhunyt vitnyédiek családtagjaival.

         A településért végzett odaadó, áldozatos, lelkiismeretes munkáját 2010-ben a képviselőtestület Vitnyéd Díszpolgára kitüntető címmel ismerte el.

Betegségével, korai halálával nagy űrt hagyott maga után, de itt maradnak alkotásai és a törődése-, barátsága- emléke, amely kitörölhetetlenül él a helybeliekben.

Isten vele, nyugodjék békében!

2018.09.22.

Kóródi Sándor erdészetigazgató, Kapuvár


Vissza