|
|
|
|

2011-ben az év fája a tiszafa:
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Időjárás
|

Forrás: www.idokep.hu
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
Kocsányos
tölgy (Quercus robur L.) |
| |
 |
|
Törzse állományban
jól feltisztuló, kérge mélyen repedezett, sötétszürke. Hajtásai enyhén
szögletesek, zöldesbarna színuek. Rügye tojásdad, tompahegyu, ötoldalú,
világosbarna. Levele 8–16 cm, 4–6 lekerekített karéjpárral és cimpás levélvállal.
Levélnyele 1 cm-nél rövidebb. Termései 2–5-ösével 3–10 cm hosszú kocsányon
ülnek. Makkja 2–3,5 cm hosszú, hengeres, frissen olajzölden sávozott,
éretten világosbarna. A kupacs a makk 1/4-ét borítja. Április végén, májusban
virágzik, termése szeptember végén, októberben érik és hullik. Lassú növekedésu,
hosszú életu, tôrôl jól sarjad. A síkvidék tölgyfaja. Kedveli a magas
talajvizu, üdébb termôhelyeket. Fényigényes. Fája nehéz, kemény, tartós,
rendkívül keresett árucikk.
|
| |
|
|
Kocsánytalan
tölgy (Quercus petraea) |
| |
 |
|
Kérge vékonyabb
és finomabb, mint a kocsányos tölgyé. Hajtásai szürkészöldek, a napos
oldalon vörhenyesek. Rügye hasonlít a kocsányos tölgyéhez, de nem szögletes,
és hegyes csúcsú. Levele 8–15 cm, 5–9 lekerekített karéjpárral és ék alakú
levélvállal. Levélnyele 1 cm-nél hosszabb. Termései 3–5-ösével nagyon
rövid, 1 cm-nél rövidebb kocsányon ülnek. Makkja 1,5–3,0 cm hosszú, hordó
alakú, éretten világosbarna. A kupacs a makk 1/3-át borítja. Április végén,
májusban virágzik, termése októberben érik és hullik. Lassú növekedésu,
hosszú életu, tôrôl jól sarjad. A hegy- és dombvidék tölgyfaja. Fényigényes,
mérsékelten szárazságturô, a talaj kémhatása iránt kevésbé érzékeny. Fája
a kocsányos tölgyéhez képest valamivel könnyebb, finomabb szövetu, ezért
még keresettebb árucikk.
|
| |
|
|
Csertölgy
(Quercus cerris) |
| |
 |
|
Alakja a
kocsánytalan tölgyéhez hasonló, de lombozata lazább. Kérge hamar repedezik,
a hazai tölgyek között a legdurvább, sötétszürke, a hornyokban vörösesbarna.
Hajtásai szürkésbarnák, enyhén szögletesek, fiatalon molyhosak. Kis rügyeit
sallangos pálhalevelek veszik körül. Levele 8–18 cm, levélkaréjai hegyesek.
Levele bôrszeru, felül fényes, fonákján molyhos, tapintása érdes. Levélnyele
0,5–2 cm hosszú. Termései 2–4-esével rövid kocsányon ülnek, két évig érnek.
Makkja 2–4 cm hosszú, vörösesbarna, felülete finoman barázdált. Bozontos
kupacs borítja. Május végén, június elején virágzik, termése a következô
év szeptemberében-októberében hullik. Gyorsabban nô a kocsányos és a kocsánytalan
tölgynél, kevésbé hosszú életu, tôrôl nagyon jól sarjad. A dombvidék tölgyfaja.
Meleg és fényigényes, szárazságturô. Fája nehéz, kemény, nevével ellentétben
alig tartalmaz csersavat. Nagyon jó tűzifa.
|
| |
|
|
Nyárak
|
| |
|
|
Gyorsan növô,
jóval lombfakadás elôtt virágzó, általában nagytermetű fák. Porzós és
termôs virágaik külön egyedeken fejlôdnek. Magjaik igen aprók, pelyhes
repítôkészülékkel ellátottak. Terméséréskor a nagytömegu „vatta”-hullás
sokaknál allergiás tüneteket okozhat, ezért lakott területek környékén
inkább a hímivarú egyedek telepítése kívánatos. A jó vízellátottságú,
tápanyagokban gazdag talajokat kedvelik, de szélsôségesebb viszonyok között
is elôfordulnak. Jellegzetesek a kisalföldi vízhez kötött erdôtársulásokban
(folyók árterületei, Hanság), illetve mesterséges faültetvényekben. Ôshonos
fajai (fekete-, rezgô- és szürkenyár), illetve faanyagtermesztési célból
szelektált nemesített fajtái (klónjai) vannak. Fájuk puha, könnyu, iparilag
sokoldalúan felhasználható.
|
| |
|
|
Fekete
nyár (Popolus nigra L.) |
| |
 |
|
Nagy termetu,
kissé hajlott, sokszor csomoros törzsu fa. Kérge sötétszürke, végig mélyen
repedezett. Hajtásai sárgásak, kopaszak. Rügyei nagyok, orsó alakúak,
ragadósak. Levelei háromszög alakúak, hosszan kiegyenesedô csúcsúak, sötétzöld
színuek, kopasz felületuek, finom furészes széluek. Április végén virágzik,
magját május második felében szórja. Gyorsan növô, rövid életu. Tôrôl
jól, gyökérrôl nem sarjad. Hajtásról dugványozható, jól gyökeresedik.
Fénykedvelô, vízigényes, jellegzetes ártéri fa.
|
| |
|
|
Szürke
nyár (Populus canescens) |
| |
|
|
A fehér nyár
és a rezgô nyár természetes önállósult keverékfaja. Törzsalakja, fehértôl
zöldesszürkéig változó kéregszíne származástól és termôhelytôl függôen
változatos. Egyenes, kiváló tulajdonságú példányai és görbe egyedei, állományai
egyaránt elôfordulnak. Hajtásai vékonyak, fehéren molyhosak. Levelei ötkaréjúak,
vagy kerekdedek, durván fogas széluek, fehéren nemezes, vagy molyhos fonákúak.
Dugványai nehezen gyökeresednek. Gyökérsarjról jól és könnyen szaporodik,
felújul.
|
| |
|
|
Nemes
nyárak (Populus x euramericana) |
| |
|
|
Az amerikai
és az európai feketenyárak természetes illetve mesterséges keresztezésével
alakultak ki a 18–19. századtól. Klónjaik szelektálását, nemesítését kutatók
azóta is rendszeresen végzik. Botanikai jellemzôik nagyon közel állnak
egymáshoz, ezért morfológiai bélyegeik alapján sokszor nehezen különböztethetôk
meg. Ültetvényszeru állományai a Hanságban és a Kisalföld más tájain mindenütt
megtalálhatók. Nagy gazdasági jelentôséggel bírnak.
|
| |
|
|
Fehér
nyár (Popolus alba L.) |
| |
 |
|
Levelei
változatosak. A hosszú hajtásokon három-, ötkaréjúak, 10 cm hosszúak, 7,5
cm szélesek. A rövid hajtásokon sekélyen karéjosak, hullámos szegélyűek.Kérge
szürke, idővel sötétül, barázdálódik. A porzós barkák 7,5 cm-esek, szürkék,
piros portokúak. A termősek 5 cm hosszúak, zöldek. Termése 10 cm-es terméses
barkában álló zöld tok. |
| |
|
|
Magas
kőris (Fraxinus excelsior L.) |
| |
 |
|
A törzse
egyenes, gyakran villásodó, koronája laza. Kérge sokáig sima, zöldesszürke,
késôbb repedezett, hálózatos. Hajtásai vastagok, zöldesszürkék, rügyei
fekete színuek. Páratlanul szárnyalt levelei általában 11 levélkébôl állnak,
a levélkék válla lekerekített, széle surun furészes. Lombozata ôsszel
zölden hull le. Csomókban csüngô szárnyas termése 3-4 cm hosszú, barnás.
Áprilisban lombfakadás elôtt virágzik, termése szeptember végén, október
elején érik, s télen is a fán marad. Viszonylag gyors növekedésu, hosszú
életu. A hegy- és dombvidékek fafaja, de a Kisalföldnek is jellegzetes
fája, ahol a magyar kôrissel (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) együtt
sok helyi változatban fordul elô.
|
| |
|
|
Erdeifenyő
(Pinus sylvestris L.) |
| |
 |
|
Az Ôrség
jellegzetes fafaja, de állományaival mindkét megyében találkozunk. Fiatal
korban szabályos ágörvöket visel. Törzse hengeres, oldalágai vastagok,
koronája szétterülô. Kérge a törzs felsô részén rozsdavörös, pikkelyes,
alsó részén szürkésbarna, hosszan repedezett. Szürkészöld színu, kettesével
álló tui 4–7 cm hosszúak, merevek, tengelyük körül megcsavarodottak. Toboza
4–8 cm, tojásdad alakú, szürkésbarna, elfásodó. Magja 3–4 mm tojásdad,
tarka. Májusban virágzik, magja a következô év októberében érik, tél végén,
tavasszal hullik. A kinyílt tobozok 1-2 évig a fán maradnak. Gyors növekedésu,
kevésbé hosszú életu. A termôhelyi tényezôk széles skáláját elviseli.
Jó minôségu, suru szövetu faanyagot ad. Lehullott avarja nehezen bomlik,
a talajon felhalmozódva tuzveszélyes. Fája sárgásfehér szijácsú, vörösbarna
gesztu. Az évgyuruhatár jól látható, sok gyantajáratot tartalmaz. Puha,
lágy, könnyu, szívós, kevésbé rugalmas, könnyen hasad. Jól megmunkálható.
Épületasztalos- és bútoripari célra, hajóépítésre, papír-, farost-, vagy
forgácsfának, burkolatnak használják fáját.
|
| |
|
|
Fehér
akác (Robinia pseudoacacia L.) |
| |
 |
|
Észak-Amerikából
származó, sokféle termôhelyhez alkalmazkodott, meghonosodott fafaj. A
Kemenesháton jelentôs területeken, de más tájakon is jellegzetes. A Kisalföld
száraz homokvidékein az erdôtelepítések legfontosabb fafaja. Kérge vastag,
hálózatosan repedezett, szürkésbarna. Hajtásai világoszöldek, majd vörösesbarnák,
a levélízesüléseknél 2-2 széles alapú tüskét viselnek. 9–19 elliptikus
levélkébôl álló páratlanul szárnyalt összetett levelei vékonyak, ép széluek,
világoszöldek. Fürtös fehér virágai jó mézelôk. 5–10 cm hosszú, vörösesbarna,
lapos hüvelyes termésében kicsi vese alakú, feketésbarna magok vannak.
A kemény héjú magok csak karcolás vagy forrázás után csiráznak. Május
második felében virágzik, termése októberben érik, tél végén nyílik fel,
de nyár elejéig a fán marad. Gyorsan növô, rövid vágáskorú. Tôrôl és gyökérrôl
egyaránt jól sarjad, magról nem újul. Fény- és melegigényes, fagyérzékeny,
laza talajokat kedvelô faj. Fája zöldesbarna színu, szívós, nehéz, igen
kemény, tartós. Leggyakrabban tuzifának (nyersen is jól ég) és a mezôgazdaság
területén használatos, de megfelelô feldolgozási technológiával szinte
mindenre alkalmas: bányafának, parkettának, rétegelt-ragasztott tartónak
stb.
|
| |
|
|
Fehér
fűz (Salix alba L.) |
| |
 |
|
Levelei
lándzsásak, 10 cm hosszúak, 1,5 cm szélesek, mindkét végük felé elkeskenyedők,
de csúcsuknál karcsúbbak. Kérge szürkésbarna, mélyen repedezett. Karcsú,
hengeres, felálló barkáik a lombfakadással egyidőben, tavasszal nyílnak.
A porzósak 5 cm hosszúak ,sárgák a termősek 4 cm-esek. Termése apró zöld
tok. |
| |
|
|
Mézgás
éger (Alnus glutinosa L.) |
| |
 |
|
A hegy- és
dombvidéki patakok mentén a vízzel ellátott területeket kedveli. A hansági
erdôknek is jellegzetes fája. Törzse egyenes, sudarlós, ágai nagyobbrészt
vízszintesen állnak. Koronája állományban magasra tolódó. Kérge fiatalon
sima, fényes, fehéren pettyezett, idôs korban barnásszürke, hosszanti
és keresztrepedésekkel tagolt. Hajtásai lilásbarnák, kopaszak, fiatalon
ragadósak (mézgásak), fehéren pettyezettek. Tojásdad rügyei feketéslilák,
szintén ragadósak. Levelei 5–10 cm hosszúak, kerekdedek, szélük szabálytalanul
furészes. Gyorsan növô, viszonylag hosszú életu. Tôrôl nagyon jól sarjad.
Fény- és vízigényes, de az elöntést és a vízingadozást nem turi. Fája
könnyu, puha, frissen kidöntve narancssárga színu, jól faragható, keresett
árucikk.
|
|