Társaságunkról
- Köszöntő!
- Múltunk
 Erdei iskola pályázat
 Fenntarthatóság
 Jellemző fafajok
 Tevékenységeink
- Csemetetermesztés
- Erdőművelés
- Fakitermelés
- Vadgazdálkodás
- Horgászat
- Magánerdők kezelése
 Egységeink
 Elérhetőségünk
 Munkavédelem
- Munkavéd. képviselők
 Közzététel
 Ravazdi Erdei iskola
 Diósi Erdei Iskola
 Göbösmajor
 Szálláshelyek
 Hírdetmények
 Szerződések
 Játszótéri eszközök
 Rönkköböző
  Képtár
  Videótár
 Intranet
2011-ben az év fája a tiszafa!
2011-ben az év fája a tiszafa:
OEE honlap
Időjárás
Hőtérkép
Forrás: www.idokep.hu
      
      Kocsányos tölgy (Quercus robur L.)
 

Törzse állományban jól feltisztuló, kérge mélyen repedezett, sötétszürke. Hajtásai enyhén szögletesek, zöldesbarna színuek. Rügye tojásdad, tompahegyu, ötoldalú, világosbarna. Levele 8–16 cm, 4–6 lekerekített karéjpárral és cimpás levélvállal. Levélnyele 1 cm-nél rövidebb. Termései 2–5-ösével 3–10 cm hosszú kocsányon ülnek. Makkja 2–3,5 cm hosszú, hengeres, frissen olajzölden sávozott, éretten világosbarna. A kupacs a makk 1/4-ét borítja. Április végén, májusban virágzik, termése szeptember végén, októberben érik és hullik. Lassú növekedésu, hosszú életu, tôrôl jól sarjad. A síkvidék tölgyfaja. Kedveli a magas talajvizu, üdébb termôhelyeket. Fényigényes. Fája nehéz, kemény, tartós, rendkívül keresett árucikk.

      Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)
   

Kérge vékonyabb és finomabb, mint a kocsányos tölgyé. Hajtásai szürkészöldek, a napos oldalon vörhenyesek. Rügye hasonlít a kocsányos tölgyéhez, de nem szögletes, és hegyes csúcsú. Levele 8–15 cm, 5–9 lekerekített karéjpárral és ék alakú levélvállal. Levélnyele 1 cm-nél hosszabb. Termései 3–5-ösével nagyon rövid, 1 cm-nél rövidebb kocsányon ülnek. Makkja 1,5–3,0 cm hosszú, hordó alakú, éretten világosbarna. A kupacs a makk 1/3-át borítja. Április végén, májusban virágzik, termése októberben érik és hullik. Lassú növekedésu, hosszú életu, tôrôl jól sarjad. A hegy- és dombvidék tölgyfaja. Fényigényes, mérsékelten szárazságturô, a talaj kémhatása iránt kevésbé érzékeny. Fája a kocsányos tölgyéhez képest valamivel könnyebb, finomabb szövetu, ezért még keresettebb árucikk.

      Csertölgy (Quercus cerris)
   

Alakja a kocsánytalan tölgyéhez hasonló, de lombozata lazább. Kérge hamar repedezik, a hazai tölgyek között a legdurvább, sötétszürke, a hornyokban vörösesbarna. Hajtásai szürkésbarnák, enyhén szögletesek, fiatalon molyhosak. Kis rügyeit sallangos pálhalevelek veszik körül. Levele 8–18 cm, levélkaréjai hegyesek. Levele bôrszeru, felül fényes, fonákján molyhos, tapintása érdes. Levélnyele 0,5–2 cm hosszú. Termései 2–4-esével rövid kocsányon ülnek, két évig érnek. Makkja 2–4 cm hosszú, vörösesbarna, felülete finoman barázdált. Bozontos kupacs borítja. Május végén, június elején virágzik, termése a következô év szeptemberében-októberében hullik. Gyorsabban nô a kocsányos és a kocsánytalan tölgynél, kevésbé hosszú életu, tôrôl nagyon jól sarjad. A dombvidék tölgyfaja. Meleg és fényigényes, szárazságturô. Fája nehéz, kemény, nevével ellentétben alig tartalmaz csersavat. Nagyon jó tűzifa.

      Nyárak
   

Gyorsan növô, jóval lombfakadás elôtt virágzó, általában nagytermetű fák. Porzós és termôs virágaik külön egyedeken fejlôdnek. Magjaik igen aprók, pelyhes repítôkészülékkel ellátottak. Terméséréskor a nagytömegu „vatta”-hullás sokaknál allergiás tüneteket okozhat, ezért lakott területek környékén inkább a hímivarú egyedek telepítése kívánatos. A jó vízellátottságú, tápanyagokban gazdag talajokat kedvelik, de szélsôségesebb viszonyok között is elôfordulnak. Jellegzetesek a kisalföldi vízhez kötött erdôtársulásokban (folyók árterületei, Hanság), illetve mesterséges faültetvényekben. Ôshonos fajai (fekete-, rezgô- és szürkenyár), illetve faanyagtermesztési célból szelektált nemesített fajtái (klónjai) vannak. Fájuk puha, könnyu, iparilag sokoldalúan felhasználható.

      Fekete nyár (Popolus nigra L.)
 

Nagy termetu, kissé hajlott, sokszor csomoros törzsu fa. Kérge sötétszürke, végig mélyen repedezett. Hajtásai sárgásak, kopaszak. Rügyei nagyok, orsó alakúak, ragadósak. Levelei háromszög alakúak, hosszan kiegyenesedô csúcsúak, sötétzöld színuek, kopasz felületuek, finom furészes széluek. Április végén virágzik, magját május második felében szórja. Gyorsan növô, rövid életu. Tôrôl jól, gyökérrôl nem sarjad. Hajtásról dugványozható, jól gyökeresedik. Fénykedvelô, vízigényes, jellegzetes ártéri fa.

      Szürke nyár (Populus canescens)
   

A fehér nyár és a rezgô nyár természetes önállósult keverékfaja. Törzsalakja, fehértôl zöldesszürkéig változó kéregszíne származástól és termôhelytôl függôen változatos. Egyenes, kiváló tulajdonságú példányai és görbe egyedei, állományai egyaránt elôfordulnak. Hajtásai vékonyak, fehéren molyhosak. Levelei ötkaréjúak, vagy kerekdedek, durván fogas széluek, fehéren nemezes, vagy molyhos fonákúak. Dugványai nehezen gyökeresednek. Gyökérsarjról jól és könnyen szaporodik, felújul.

      Nemes nyárak (Populus x euramericana)
   

Az amerikai és az európai feketenyárak természetes illetve mesterséges keresztezésével alakultak ki a 18–19. századtól. Klónjaik szelektálását, nemesítését kutatók azóta is rendszeresen végzik. Botanikai jellemzôik nagyon közel állnak egymáshoz, ezért morfológiai bélyegeik alapján sokszor nehezen különböztethetôk meg. Ültetvényszeru állományai a Hanságban és a Kisalföld más tájain mindenütt megtalálhatók. Nagy gazdasági jelentôséggel bírnak.

      Fehér nyár (Popolus alba L.)
  Levelei változatosak. A hosszú hajtásokon három-, ötkaréjúak, 10 cm hosszúak, 7,5 cm szélesek. A rövid hajtásokon sekélyen karéjosak, hullámos szegélyűek.Kérge szürke, idővel sötétül, barázdálódik. A porzós barkák 7,5 cm-esek, szürkék, piros portokúak. A termősek 5 cm hosszúak, zöldek. Termése 10 cm-es terméses barkában álló zöld tok.
      Magas kőris (Fraxinus excelsior L.)
 

A törzse egyenes, gyakran villásodó, koronája laza. Kérge sokáig sima, zöldesszürke, késôbb repedezett, hálózatos. Hajtásai vastagok, zöldesszürkék, rügyei fekete színuek. Páratlanul szárnyalt levelei általában 11 levélkébôl állnak, a levélkék válla lekerekített, széle surun furészes. Lombozata ôsszel zölden hull le. Csomókban csüngô szárnyas termése 3-4 cm hosszú, barnás. Áprilisban lombfakadás elôtt virágzik, termése szeptember végén, október elején érik, s télen is a fán marad. Viszonylag gyors növekedésu, hosszú életu. A hegy- és dombvidékek fafaja, de a Kisalföldnek is jellegzetes fája, ahol a magyar kôrissel (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) együtt sok helyi változatban fordul elô.

      Erdeifenyő (Pinus sylvestris L.)
 

Az Ôrség jellegzetes fafaja, de állományaival mindkét megyében találkozunk. Fiatal korban szabályos ágörvöket visel. Törzse hengeres, oldalágai vastagok, koronája szétterülô. Kérge a törzs felsô részén rozsdavörös, pikkelyes, alsó részén szürkésbarna, hosszan repedezett. Szürkészöld színu, kettesével álló tui 4–7 cm hosszúak, merevek, tengelyük körül megcsavarodottak. Toboza 4–8 cm, tojásdad alakú, szürkésbarna, elfásodó. Magja 3–4 mm tojásdad, tarka. Májusban virágzik, magja a következô év októberében érik, tél végén, tavasszal hullik. A kinyílt tobozok 1-2 évig a fán maradnak. Gyors növekedésu, kevésbé hosszú életu. A termôhelyi tényezôk széles skáláját elviseli. Jó minôségu, suru szövetu faanyagot ad. Lehullott avarja nehezen bomlik, a talajon felhalmozódva tuzveszélyes. Fája sárgásfehér szijácsú, vörösbarna gesztu. Az évgyuruhatár jól látható, sok gyantajáratot tartalmaz. Puha, lágy, könnyu, szívós, kevésbé rugalmas, könnyen hasad. Jól megmunkálható. Épületasztalos- és bútoripari célra, hajóépítésre, papír-, farost-, vagy forgácsfának, burkolatnak használják fáját.

      Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.)
 

Észak-Amerikából származó, sokféle termôhelyhez alkalmazkodott, meghonosodott fafaj. A Kemenesháton jelentôs területeken, de más tájakon is jellegzetes. A Kisalföld száraz homokvidékein az erdôtelepítések legfontosabb fafaja. Kérge vastag, hálózatosan repedezett, szürkésbarna. Hajtásai világoszöldek, majd vörösesbarnák, a levélízesüléseknél 2-2 széles alapú tüskét viselnek. 9–19 elliptikus levélkébôl álló páratlanul szárnyalt összetett levelei vékonyak, ép széluek, világoszöldek. Fürtös fehér virágai jó mézelôk. 5–10 cm hosszú, vörösesbarna, lapos hüvelyes termésében kicsi vese alakú, feketésbarna magok vannak. A kemény héjú magok csak karcolás vagy forrázás után csiráznak. Május második felében virágzik, termése októberben érik, tél végén nyílik fel, de nyár elejéig a fán marad. Gyorsan növô, rövid vágáskorú. Tôrôl és gyökérrôl egyaránt jól sarjad, magról nem újul. Fény- és melegigényes, fagyérzékeny, laza talajokat kedvelô faj. Fája zöldesbarna színu, szívós, nehéz, igen kemény, tartós. Leggyakrabban tuzifának (nyersen is jól ég) és a mezôgazdaság területén használatos, de megfelelô feldolgozási technológiával szinte mindenre alkalmas: bányafának, parkettának, rétegelt-ragasztott tartónak stb.

      Fehér fűz (Salix alba L.)
  Levelei lándzsásak, 10 cm hosszúak, 1,5 cm szélesek, mindkét végük felé elkeskenyedők, de csúcsuknál karcsúbbak. Kérge szürkésbarna, mélyen repedezett. Karcsú, hengeres, felálló barkáik a lombfakadással egyidőben, tavasszal nyílnak. A porzósak 5 cm hosszúak ,sárgák a termősek 4 cm-esek. Termése apró zöld tok.
      Mézgás éger (Alnus glutinosa L.)
 

A hegy- és dombvidéki patakok mentén a vízzel ellátott területeket kedveli. A hansági erdôknek is jellegzetes fája. Törzse egyenes, sudarlós, ágai nagyobbrészt vízszintesen állnak. Koronája állományban magasra tolódó. Kérge fiatalon sima, fényes, fehéren pettyezett, idôs korban barnásszürke, hosszanti és keresztrepedésekkel tagolt. Hajtásai lilásbarnák, kopaszak, fiatalon ragadósak (mézgásak), fehéren pettyezettek. Tojásdad rügyei feketéslilák, szintén ragadósak. Levelei 5–10 cm hosszúak, kerekdedek, szélük szabálytalanul furészes. Gyorsan növô, viszonylag hosszú életu. Tôrôl nagyon jól sarjad. Fény- és vízigényes, de az elöntést és a vízingadozást nem turi. Fája könnyu, puha, frissen kidöntve narancssárga színu, jól faragható, keresett árucikk.

©KAEG Zrt. 2011 2011 | 96034 . látogató | Linkek | E-mail: